A
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
D
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
A
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
E
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
A
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
D
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
A
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
E
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
A [F#m] E D [F#m] E D
A
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
D
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
A
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
E
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
A
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
D
Senki bele nem halt még komédiába
A
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
E
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
próza:
[F#m] E
jó néha sötétben a holdat nézni,
D
hosszan egy távoli csillagot igézni.
F#m E
jó néha fázni, semmin elmélázni,
D
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
A
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
D
sírni ha fáj, remegni ha félek,
A
(olyan) jó néha érezni, hogy élek.
A
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
D
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
A
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
E A
…kezdjetek el élni!